Az illatos akác- és nyárfaerdők közt megbúvó zsáktelepülés, – bár múltja a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza-, Pest megye legújabb helységei közé tartozik. Vitalitását tükrözi, hogy főnixként támad fel újra és újra. Ma, a háborúk által lerombolt falu helyén újból egy virágzó község áll, napról-napra fejlődve, tele életenergiával. Vidám gyermekzsivaj tölti be az egyre bővülő óvodát, iskolát és az új játszóteret. A vasárnapi harangszó már két szép és jellegzetes templom tornyából zengi az itt élők összefogását, hitét, szorgalmát és önzetlen tenni akarását. Viruló sportélet az újjávarázsolt sportpályán, virágos kertek, aszfaltozott új utak, szépülő parkok, egyre gazdagabb kulturális és civil társadalmi élet segíti a régi lakosok és az újonnan betelepülők összekovácsolódását. A település a fejlődése mellett még őrzi a vidék valódi értékeit is, a csöndet megbontó rigófüttyöt, a reggelek és esték csendes nyugalmát, az akácerdők mézes illatát, a gyümölcsösök vonzó kínálatát. Felsőpakony jó barátként fogadja vendégeit, békét és harmóniát sugároz, energiával tölt fel.
Felsőpakony Budapesttől délre, annak agglomerációjába tartozó település. Budapest határától 9 kilométerre található, Gyál, Vecsés, Ócsa és Üllő között.
A Duna-Tisza közének északi részén, Sződtől Kakucsig terjedő Pesti hordalékkúp síkság középső harmadában fekszik. A felszín kialakulásában az ős Duna szerepe jelentős, amely áttörve a Visegrádi-szorost előbb Gödöllő irányába haladt, majd folyását legyező alakban nyugat felé változtatva érte el a mai medrét. Emiatt a területre jellemzőek a part menti dűnék és a felszín alatti nagykiterjedésű kavicsteraszok. A terület a Duna mai helyére történő vándorlása során előbb víz alatt volt, majd évszázadokig mocsaras volt.
A terület átlagos tengerszint feletti magassága 115 méter.
Felsőpakony mai területe mintegy 13 négyzetkilométer, ebből belterület 106-, külterülete 1429 hektár. Az Alföld különböző részeit tömegesen elhagyó és a fővárosban munkát találó agrárnépesség települt le községünkbe a háborút követően, aminek a következtében a ’80-as ’90-es években a térség leggyorsabban növekvő községévé vált. Mára a település 100%-ban közművesített, az összes útja jó minőségű aszfalttal borított. A közlekedést a vonat segíti.
A lakosság évről-évre növekszik, mivel a település nyugalmával, csendességével, azonban mégis pezsgő társadalmi életével csáberőt képez a fővárost elhagyó családok számára, akik keresve sem találnának jobb helyszínt otthonuk megteremtéséhez. A lakosság létszáma meghaladja a 3200 főt. A barátságos és szakmailag jól működő intézmények és az egyre bővülő vállalkozói szolgáltatások megfelelő hátteret adnak a kiegyensúlyozott életre.
Képviselőtestületünk 1997/XI.19.-én határozatot hozott önkormányzatunk jelképeiről. Ennek alapján készült el.
A címer tulajdonképpen a múltat köti össze a mával, hiszen az egykori település és a mai Felsőpakony közös címere. Így a legkorábbi helytörténetei emlékekre utal a nyílvessző, hiszen a környék honfoglalás kori szállásterület volt. A nyilat övező vörös-ezüst színpár is az Árpád-korra utal.A méh, mint címerállat, az építést, az otthonteremtést sugallja, erre utal, hogy a teljesen lerombolt település helyén új épült. A télen rejtőzködő és nyáron kirajzó méh az újjászületést is jelképezi, így méltán lehet szimbóluma a fejlődő községnek.Felsőpakony szép környezete is megjelenik a címeren, a környék flóráját a homoki kikerics, állatvilágát pedig a két címert tartó őzbakok jelképezik.A címer színeinek is különös jelentőségük van: az arany többek között az erkölcsösséget, örömet, a vörös a hazaszeretetet, a tenni akarást, a kék pedig az elvhűséget, állhatatosságot, tudást jelenti.
A szorgos méh megjelenítése címerünkön nemcsak nekünk, hanem hozzánk is szól, ugyanis olyan polgárokat személyesít meg, akik településünket építik, óvják, megbecsülik és hagyományait megtartva, továbbörökítve biztosítják utódaik biztos létét Felsőpakonyon.
